A nő ezerarcú…
Mint a kaméleon úgy olvad bele a nő az élet legkülönbözőbb területein környezetébe, s miután átitatódott környezete rezgésével, hangulatával képes átszínezni, új megvilágításba helyezni a helyzetet.
A nők született tehetséggel játszanak az érzelmekkel, s ösztönösen tudják, milyen emocionális húrokat kell megpendíteni, hogy az adott helyzetben a leghatékonyabban tudjanak működni.
(tovább…)
Tudom, irányítom, kézben tartom, egyedül mindenre képes vagyok…
Látszólag öntudatuk teljes biztonságával közlekednek az emberek. Látszólag minden tudás birtokában vannak, melyek szükségesek, s helyes irányt mutatnak életükben. Látszólag kimért távolságtartással, s rideg közönnyel viseltetnek a bennük, s a körülöttük zajló események iránt.
A mindennapok rohanásában és zűrzavarában belső, intuitív énünk hangja – mely súghatna és vezethetne egy teljesebb élet felé – elvész- s így hallhatatlanná válik – belemosódik a zajba, ami körülvesz miket.
Amit látok az ki vajon?
Robotpilóta üzemmódban – érzelmek nélkül, öröm nélkül, de a feladat rendben elvégezve
Amit látsz én vagyok
Kati, Zsuzsa, Flóra, Bianka – nevek, sorsok, melyek bár nagyon különbözőek, mégis összehozta az élet őket egy közös történetben.
Esküvő. Várt és félt esemény – de most kivételesen nem a menyasszony és a vőlegény szemszögéből nézve. Betoppanva gyors statisztikát készítek a fejemben – legalább a nők kétharmadának sikerült alkalomhoz illőbben öltöznie, mint nekem.
Állok a konyha közepén, és hallgatok. Legszívesebben megszervezném az egész lakás felújítást, kézbe venném az ügyet, diktálnám a tempót. De nem teszem. Itthon vagyok, ez nem munkahely, itt nem kell bizonyítani. Itthon nő vagyok, nem a tökéletes munkaerő. Ez talán elsőre lemondóan hangzik. Visszavonulásnak egy klasszikus, háziasszonyos nyuszika szerepbe, ami már kiment a divatból. Nem értek egyet!
Terhes vagyok és az emberek most az átlagosnál is lelkesebben borítják rám a tanácsaikat. Nagyjából hidegen hagy, hogy a kanapén üldögélők szerint hogyan kéne változtatnom az edzéseimen, vagy, hogy a gyerektelenek szerint hogyan altassam majd éjszaka a gyereket. Viszont döbbenettel vegyes érdeklődéssel figyelem ezt az emberi lelkesedést, ami pillanatok alatt a legvisszafogottabbakat is élénk tanácsosztókká változtat.
Állok egy átlagos munkanap reggelén a mosogató fölött. Indulnom kéne dolgozni. Nedvesen meredeznek felém a piszkos edények, evőeszközök. Bármilyen szögből nézem is a tornyot, nagyon úgy tűnik, hogy nem mosogattam el tegnap este. És most a reggelit is rátornyozom.