1.0Harmónia Vonal Alapítványhttps://harmoniavonal.nlcafe.huharmoniavonalhttps://harmoniavonal.nlcafe.hu/author/harmoniavonal/<p><a href="https://harmoniavonal.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/11/2015/09/Hydrangeas.jpg" rel="attachment wp-att-135"><img class="alignnone size-large wp-image-135" src="https://harmoniavonal.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/11/2015/09/Hydrangeas-600x450.jpg" alt="Hydrangeas" width="600" height="450" /></a></p> <p style="text-align: justify">Amit látok az ki vajon? </p> <p style="text-align: justify">Robotpilóta üzemmódban – érzelmek nélkül, öröm nélkül, de a feladat rendben elvégezve</p> <p><!--more--></p> <p style="text-align: justify">A megosztottságból adódó folyamatos vívódás, illetve azon ténnyel és érzéssel való szembesülés, hogy életének már nem ő – nem a nő – az irányítója, hanem szerepei és az azok mögött álló emberek vették át a hatalmat felette egy határozott, de annál fájdalmasabb lépésre készteti, kényszeríti a nőt – a kötelességtudat feszítő kényszerítése mivel bebetonozza, őt ebbe az élethelyzetbe nem tehet mást, mint, hogy egy feladatmegoldó robottá minősíti át önmagát, egy géppé, ami óramű pontossággal végrehajt minden rá kirótt feladatot.</p> <p style="text-align: justify">Egy fájdalmas és az én szempontjából nagy áldozatokat követelő lépés, egy lépés, mellyel lemond a nő saját vágyairól, feladja önmagát, s alárendelődik a környezeti igények és elvárások alá.</p> <p style="text-align: justify">A robotpilóta üzemmód, az önként vállalt mártíromság azonban nem jelenti azt, hogy ne vágyna a nő valami felé irányuló emberi megnyilvánulásra.</p> <p style="text-align: justify">Sőt! Ilyenkor van talán a legnagyobb szüksége rá, hiszen ezekből tud energiát nyerni.</p> <p style="text-align: justify">Paradox módon ilyenkor a sajnálat és az együttérzés – környezete által tapasztalva, hogy mennyire megviselt és törődött a terhek alatt – szavai adnak erőt, az ezekből sugárzó megértés és a nő felé irányuló, az általa törődésnek vélt érzések adnak energiát számára, lendületet adva neki újra és újra.</p> <p style="text-align: justify">Betegségbe menekülve – legalizáltan üzemen kívül helyezve</p> <p style="text-align: justify">S mikor már végleg úgy tűnik, hogy még remény sincs a „szabadulásra”, a saját magunk által kreált csapdánk foglyai maradunk örökre, a testünk „megkegyelmez” nekünk, s lehetőséget ad saját béklyónkból való megszabadulásra.<br /> Kínt hoz a kínra, mi gyógyír a megoldásban.</p> <p style="text-align: justify">A szervezet betegségbe menekül, ami ha fájdalmasan, de meghozhatja az önmagunkhoz való visszatalálás, az új kezdet első lépését.<br /> A betegség legalizálttá teszi a gyengeséget, az elesettséget és nem utolsó sorban az önmagunkkal való foglalkozást. S a környezet, ami eddig – leginkább csak saját érdekeit szem előtt tartva – kihasználta a nőt egy meglepő fordulattal „segítő kezet nyújt”, s igyekszik a nő segítségére lenni, igényeire ráhangolódva átsegíteni ezen a nehéz időszakon.<br /> A belső vágy, az újra önmagunkra találás, a saját magunk örömére élt élet érzésének feléledése, valamint a környezet támogatása jó lehetőséget ad a feltöltődésre, s talán….<br /> Talán egy új kezdetre.</p> <p style="text-align: justify">Új irány? Vagy újra töltve vissza a kiindulóponthoz egy újabb körre?</p> <p style="text-align: justify">Fordulóponthoz ér a nő egy ilyen pillanatban. A betegség által legalizált pihenő két irány felé nyitja meg az utat. Két egyformán harcokkal és konfliktusokkal teli út elé.<br /> A „régi jól ismert út egy belső harcokkal teli irányt mutat, ahol a történelem önmagát megismételve – a rövidke „öntudatra ébredés” után az ismételten – éli újra a nő, hogy megint eltávolodva önmagától elveszik a külső elvárások rengetegében.</p> <p style="text-align: justify">Addig az új irányba való elindulás egy külső konfliktusokkal terhelt és nehezített jövőképet vetít a nő elé, egy olyan helyzetet, mikor a környezet folyamatos nyomásával dacolva, önmagát nem feladva valósítja meg kiteljesedését hozó céljait.                                  </p>rich