1.0Harmónia Vonal Alapítványhttps://harmoniavonal.nlcafe.huharmoniavonalhttps://harmoniavonal.nlcafe.hu/author/harmoniavonal/<p style="text-align: justify"><a href="https://harmoniavonal.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/11/2015/09/iStock_000017242846_Small.jpg" rel="attachment wp-att-136"><img class="alignnone size-large wp-image-136" src="https://harmoniavonal.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/11/2015/09/iStock_000017242846_Small-400x600.jpg" alt="iStock_000017242846_Small" width="400" height="600" /></a></p> <p style="text-align: justify">Amit látsz én vagyok</p> <p style="text-align: justify">Kati, Zsuzsa, Flóra, Bianka - nevek, sorsok, melyek bár nagyon különbözőek, mégis összehozta az élet őket egy közös történetben.</p> <p><!--more--></p> <p style="text-align: justify">Vajon mi lehet közös 4 idegen nőben? Vajon hol keresztezték életútjuk egymást? 4 nő, akik okosak,agilisek, szakmájukban elismertek, magánéletükben kiegyensúlyozottak a külvilág szemében irigylésre méltó életet élnek?<br /> Elhinnéd, ha azt mondaná, hogy a kétségbeesés, egy segélykiáltás a közös többszörös bennük, egy felismerés, egy őszinte szembesülés, hogy bár a felszínen a látvány tökéletességről vall, belül mégis szenvednek, üresnek és saját életükben, vágyaikban elvszettnek, s rémültnek érzik magukat. A sikerek közepette valami nagyon lényegeset vesztettek - csak - el - önmagukat</p> <p style="text-align: justify">Minden egy tökéletes pillanattal kezdődik, mikor hosszú évek kitartó munkájának eredményeként megszületik a(z) – „tökéletes” – egység.</p> <p style="text-align: justify">Életünk ezen fontos mérföldkövei, mint egy pillanatkép örökítődnek önmagunk, s környezetünk számára.</p> <p style="text-align: justify">De vajon hogyan halványodnak el ezek a képek, s milyen – a háttérben folyó – belső harcok árán igyekszünk fenntartani a tökéletesség látcatát. még akkor is, mikor belső erőt sugárzó énünk a valóságban már csak egy múltbeli emlék</p> <p style="text-align: justify">Én tudom, én akarom, én irányítom – jó egy picit alkalmazkodom</p> <p style="text-align: justify">A vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelés iránti vágy, a jól szeretném a jót csinálni iránti őszinte elköteleződés adja az alapmotivációt a nő számára, aki a klasszikus női szerepek mellett, a modern és sikeres nőről alkotott kép elemeit és szerepeit beépítve, harmonikusan elrendezve és helyére téve önmagában indul el céljai felé.<br /> Hogy életének minden területén jól működjön, minden pontos tervvel van lemodellezve.</p> <p style="text-align: justify">Így önbizalomtól duzzadva és a „kezemben és irányításom alatt tudhatom az életem” magabiztos érzésének biztonságában indul el a céljai felé vezető úton.</p> <p style="text-align: justify">Bérbe adom az életem – kölcsön adom, nem örökbe</p> <p style="text-align: justify">A realitás próba, a fejben szépen összeállított menetrend azonban gyorsan módosulni kezd, s az énrészek, a különböző szerepek közötti határok rugalmas módosulásnak indulnak, amivel párhuzamosan – apró lépésekben ugyan, de megindul az irányítás átadása, a külső igények fokozottabb figyelembe vétele – a saját igények háttérbe szorításának kárára.<br /> Bár még él a nőben a magabiztos kép önmagáról a diszkomfort érzés szépen lassan kezdi megvetni a lábát a belső egység felbomlásának érzésén keresztül.<br /> A határok rugalmas alakulása egy belső feszültséget kezd okozni, s egyszerre csak azon kapja magát a nő, hogy rajta kívül álló erők területfoglalási stratégiai harcot vívnak benne figyelméért, energiájáért. A szerepek önálló életet kezdenek élni, aminek irányítója lépésről – lépésre egyre kevésbé a nő, mint az őt körülvevő környezet.<br /> S bár érzékeli és tisztában van ezzel a folyamattal, mivel úgy gondolja, hogy céljai felé vezető útjának elején jár, nem akar már így rögtön „csalódást okozni” környezete számára, így saját kárára, saját magát hátrébb helyezve teremti meg, s tartja fent a „rendet”, s az elégedettséget.</p> <p style="text-align: justify">A kivételnek, s egyszeri alkalomnak gondolt lépések, melyekkel a környezetének kedvezett egy lavinát indít el, ami nyitánya az önfeladás további fázisainak.</p> <p style="text-align: justify">Ha nem látom nem fáj, ha nem engedem közel nem kínoz – pedig volt idő mikor…</p> <p style="text-align: justify">A lelkiismeret furdalás, a folyamatos meg nem felelés érzése kezd úrrá lenni a nőn.</p> <p style="text-align: justify">Egy folyamatos belső harc alakul ki, ahol úgy érzi, hogy nap nap után kudarcot vall, valamelyik szerepében biztosan elbukik – ha jó dolgozó volt, akkor anyaként, társként volt kevés, ha pedig az otthon melegére szentelt több figyelmet, akkor behozhatatlan hátrányokat halmozott fel a munkahelyen.</p> <p style="text-align: justify">S ha a belső vívódás. a szerepek közötti örökös őrlődés nem lenne elég, a szűkebb – tágabb környezet biztos küld a nő felé valami negatív kritikát, ami dupla fájdalomként „hat” – szembesíti a nővel, hogy hol vallott kudarcot, hol nem felelt meg az elvárásoknak, s ezzel egyidejűleg ezen tudat rögtön meg is keseríti az átélt, megtörtént jó pillanatokat.</p>rich