Amit látsz én vagyok
Kati, Zsuzsa, Flóra, Bianka – nevek, sorsok, melyek bár nagyon különbözőek, mégis összehozta az élet őket egy közös történetben.
Vajon mi lehet közös 4 idegen nőben? Vajon hol keresztezték életútjuk egymást? 4 nő, akik okosak,agilisek, szakmájukban elismertek, magánéletükben kiegyensúlyozottak a külvilág szemében irigylésre méltó életet élnek?
Elhinnéd, ha azt mondaná, hogy a kétségbeesés, egy segélykiáltás a közös többszörös bennük, egy felismerés, egy őszinte szembesülés, hogy bár a felszínen a látvány tökéletességről vall, belül mégis szenvednek, üresnek és saját életükben, vágyaikban elvszettnek, s rémültnek érzik magukat. A sikerek közepette valami nagyon lényegeset vesztettek – csak – el – önmagukat
Minden egy tökéletes pillanattal kezdődik, mikor hosszú évek kitartó munkájának eredményeként megszületik a(z) – „tökéletes” – egység.
Életünk ezen fontos mérföldkövei, mint egy pillanatkép örökítődnek önmagunk, s környezetünk számára.
De vajon hogyan halványodnak el ezek a képek, s milyen – a háttérben folyó – belső harcok árán igyekszünk fenntartani a tökéletesség látcatát. még akkor is, mikor belső erőt sugárzó énünk a valóságban már csak egy múltbeli emlék
Én tudom, én akarom, én irányítom – jó egy picit alkalmazkodom
A vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelés iránti vágy, a jól szeretném a jót csinálni iránti őszinte elköteleződés adja az alapmotivációt a nő számára, aki a klasszikus női szerepek mellett, a modern és sikeres nőről alkotott kép elemeit és szerepeit beépítve, harmonikusan elrendezve és helyére téve önmagában indul el céljai felé.
Hogy életének minden területén jól működjön, minden pontos tervvel van lemodellezve.
Így önbizalomtól duzzadva és a „kezemben és irányításom alatt tudhatom az életem” magabiztos érzésének biztonságában indul el a céljai felé vezető úton.
Bérbe adom az életem – kölcsön adom, nem örökbe
A realitás próba, a fejben szépen összeállított menetrend azonban gyorsan módosulni kezd, s az énrészek, a különböző szerepek közötti határok rugalmas módosulásnak indulnak, amivel párhuzamosan – apró lépésekben ugyan, de megindul az irányítás átadása, a külső igények fokozottabb figyelembe vétele – a saját igények háttérbe szorításának kárára.
Bár még él a nőben a magabiztos kép önmagáról a diszkomfort érzés szépen lassan kezdi megvetni a lábát a belső egység felbomlásának érzésén keresztül.
A határok rugalmas alakulása egy belső feszültséget kezd okozni, s egyszerre csak azon kapja magát a nő, hogy rajta kívül álló erők területfoglalási stratégiai harcot vívnak benne figyelméért, energiájáért. A szerepek önálló életet kezdenek élni, aminek irányítója lépésről – lépésre egyre kevésbé a nő, mint az őt körülvevő környezet.
S bár érzékeli és tisztában van ezzel a folyamattal, mivel úgy gondolja, hogy céljai felé vezető útjának elején jár, nem akar már így rögtön „csalódást okozni” környezete számára, így saját kárára, saját magát hátrébb helyezve teremti meg, s tartja fent a „rendet”, s az elégedettséget.
A kivételnek, s egyszeri alkalomnak gondolt lépések, melyekkel a környezetének kedvezett egy lavinát indít el, ami nyitánya az önfeladás további fázisainak.
Ha nem látom nem fáj, ha nem engedem közel nem kínoz – pedig volt idő mikor…
A lelkiismeret furdalás, a folyamatos meg nem felelés érzése kezd úrrá lenni a nőn.
Egy folyamatos belső harc alakul ki, ahol úgy érzi, hogy nap nap után kudarcot vall, valamelyik szerepében biztosan elbukik – ha jó dolgozó volt, akkor anyaként, társként volt kevés, ha pedig az otthon melegére szentelt több figyelmet, akkor behozhatatlan hátrányokat halmozott fel a munkahelyen.
S ha a belső vívódás. a szerepek közötti örökös őrlődés nem lenne elég, a szűkebb – tágabb környezet biztos küld a nő felé valami negatív kritikát, ami dupla fájdalomként „hat” – szembesíti a nővel, hogy hol vallott kudarcot, hol nem felelt meg az elvárásoknak, s ezzel egyidejűleg ezen tudat rögtön meg is keseríti az átélt, megtörtént jó pillanatokat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: